2013. évi beszámoló – Pánczél Szociális Szolgáltató Nonprofit Kft.
2014. május 30., péntek
2012. évi beszámoló – Pánczél Szociális Szolgáltató Nonprofit Kft.
2013. május 30., csütörtök
2011. évi beszámoló – Pánczél Szociális Szolgáltató Nonprofit Kft.
2012. május 23., szerda
Tizenöt éve annak, hogy itt a nagysápi dombon, Létrejött és megnyílt ez a szép kis Otthon. Az elmúlt évekre kissé visszatekintünk, És ma tizenöt éves évfordulót ünnepelünk. Engem is meghívtak én örömmel jövök, Jól érzem magam az ittlakók között. Már vagy tíz éve, hogy zenélni ide járok, Szintetizátorral, verssel, kis hangulatot csinálok. Örülök mikor látom, hogy énekelnek táncolnak, S a zeneszámok után énrám mosolyognak. Van köztük olyan mint én, idős dédimama, A legtöbb bácsinak is már fehér a haja. Sok ember életének ez az utolsó szakasza, Ide jön az, kinek már nincs aki eltartsa. Itt törődnek vele lelkiismeretesen táplálják, gondozzák, Személyre szabottan szakszerűen ellátják. |
Enni év alatt sok ember életét meghosszabbították, Nyugodtan jöhet ide bárki, hogy idős korára gondozzák. Sokféle szolgáltatást nyújt ez az Otthon, Ki idős szüleit hozza ide, nyugodtan alhat otthon. Jó nézni ezt a békés idős közösséget, A jó Isten áldja meg segítse őket. Segítse még törekvésükben Pánczél Istvánt és Jutkát, Hogy még sokáig tudják végezni ezt a fontos munkát. Dicsérendő, hogy ilyen szép Otthont hoztak létre, Emberfeletti erővel sokat dolgoztak érte. Igyekeznek idősek javára tenni amit lehet, És megadni nekik mindent, amit enged az anyagi keret. Kívánom, hogy mindnyájan éljenek sokáig szépen, Bánat nélkül egészségben, csendes békességben. Ünnepeljünk vidáman, örüljünk, hogy együtt vagyunk, Sokáig legyen fejünk felett e szép kis Otthonunk. |
2011. június 15., szerda
A nagysápi Szent Borbála Idősek Otthona 1996-tól 2003-ig szociális vállalkozásként, majd 2004-től kiemelten közhasznú formában működő, szociális ellátást nyújtó bentlakásos intézmény, majd jelenleg nonprofit társaság, ha hivatalosan akarok fogalmazni – a valóságban, azonban remélem több annál.
Úgy gondolom, sokan nem tudják, hogy az intézményt édesanyámról neveztem el Borbálának.
Ellátási területünk az egész ország, de ahogyan az idő múlik felettünk, úgy egyre közelebbről érkeznek a lakóink Nagysápra. Kiemelhető, hogy Budapest közelsége miatt 80%-ban innen érkeznek.
Célom: az igazi otthonteremtés!
1993-tól 1996-ig építettem át a főépületet egy elhanyagolt magtárból. Akkor 31 lakó vehette igénybe az "A" épületet. A térítési díj ekkor 16.500,- Ft volt. 1998-ban liftet szereltettem be a három szintre. 2000-ben nyolc hónap alatt alakítottam ki házaspárok részére a "B" épületcsoportot. Decemberre készült el, Borbála-napra. Az engedélyezett létszám 61 főre nőtt, mára pedig 80 fős nagy részben ápolást-gondozást nyújtó, valamint 5 fő részére átmeneti ellátást biztosító bentlakásos intézmény lett. Minden eltelt év új kihívást jelentett, beruházást, bővítést, felújítást, újabbnál újabb tárgyi eszközöket. Felsorolni is sok lenne. Ezek között élünk, élvezzük őket.
Nem úgy kívánom méltatni a Nagysápon befektetett közel húszévi munkámat, hogy az egyszerűen a szerencsének köszönhető mert ez így nem igaz! Ez annál is több. Több évtized lemondás, munka, megfeszített tempón 100%-os pörgés, mert így érzem jól magam. Aki ismer, tudja, hogy következetesen kitartóan nagy szorgalommal végzem a napi operatív teendőimet, ma tálán már nem annyira, mert vallom: így nem nehéz a munka számomra, hanem öröm! Kis mozaikokból állt össze az az egész kép, amelyet ma itt látunk a falu határában. Kemény áldozatos és kitartó munka, biztos családi háttér nélkül nehéz lenne mindezekről beszélni, bemutatni ezt az életképet, épületeket, környezetet megtöltve szakmai tartalommal, otthonnal, jelen lenni egy településen munkaadóként huszonöt család megélhetési lehetőségeit folyamatosan biztosítani, akik zömmel Nagysápon, Bajnán, és a környező településeken élnek.
Élve a lehetőséggel ezúton is szeretném megköszönöm feleségemnek, családomnak, hogy mellettem maradtak, támogattak, folyamatosan segítséget adnak ehhez a szép munkához!
A leghűségesebb, a legrégebbi munkatársaim megemlítésétől nem tekinthetek el, mert Ők tanítják be folyamatosan a megújuló személyzetet, nagy szakmai hozzáértéssel végzik nehéz, fáradságos munkájukat. Köszönöm nekik!
Nagy felelősség is társul ehhez egyúttal, ezt is kell tudni vállalni. Működtetés tekintetében sok a feladat, nincs jogbiztonság, nem szektor semleges a finanszírozás és állandóan változnak az idevonatkozó jogszabályok, az idős emberek eközben nyugalomra és a megígért "igazi otthonra" vágynak, joggal!
Folyamatos megújuló tanulás nélkül nem tudnám ma az eredményeimet méltatni. Közel harmincéves volt az érettségi bizonyítványom, amikor ismét tanulni kezdtem, munka család, és az otthon bővítése mellett. Azért mondom el ezeket a gondolatokat, mert tanulni sosem késő, az élet rákényszerít, a jogszabály előír, és aki nem alkalmazkodik, az lemarad! És mi lett az eredménye a tanulásnak? Főiskolai diploma, nyelvtudás, majd erre épült egy idősellátási szociális szakvizsga, élelmezésvezetői képesítés, ellátott jogi tanfolyam, és a második diploma lobbi szakértői szakon a Corvinus egyetemen. Az elmúlt évek öt szakma megszerzésére adtak lehetőséget, ami egyáltalán nem a szerencsének köszönhető! Mindemellett folyamatos országos ágazati szakmai érdekérvényesítő tevékenység, konferenciák, szakmai anyagok cikkek, szervezeti tagságok, amelyek lekötötték az intézményi munka mellett a hétköznapjaimat, de ma már elsősorban csak a gazdasági feladatokra koncentrálok, mert ez jelenti a legnagyobb kihívást!
Ez a munka csak úgy látható el, ha jó és képzett munkatársakkal veszi magát körbe az ember, és ne érdekelje az, hogy többet is tudhatnak nála, mert ez kulcskérdés, ez az igazi érték: együtt-egymásért mindent a lakókért a humanizált szolgáltatások nyújtásával. Ha nem ez lenne a filozófiám, akkor nem tartanák itt! Munkatársaim szakképzettek, megfelelnek a szakmai követelményeknek, többen már itt szereztek szakmát szociális gondozói és ápolói szakon. Több, csökkent munkaképességű dolgozó is kapott álláslehetőséget folyamatosan: segédápoló, konyhai kisegítő, illetve takarító munkakörökben. Fő célként az idős emberek utolsó éveinek minél magasabb színvonalú, gondtalan eltöltését tűztem ki. Munkatársaimmal emberi értékekre helyezzük a legmagasabb hangsúlyt, amit a társaság valamennyi munkatársa nemcsak a mindennapi munkájában, hanem az egész életszemléletében is igyekszik kinyilvánítani. Számomra elsőrendű kérdés, hogy a munkatársaim, "a kolléganők" jól érezzék magukat a munkahelyükön, bátran merjenek problémájukkal felkeresni, jó légkörben megfelelő tárgyi eszközök biztosítása mellett dolgozzanak. Minden dolgozónk bérezése, pótléka, juttatása megfelel a mai gazdasági jogi szabályozási elvárásoknak, és az itt eltöltött idő függvényében biztos nyugdíjra számíthatnak!
Köszönöm mindazon lakónknak és hozzátartozóiknak, akik itt laktak, és itt élnek nálunk, hogy bennünket választottak. Nagy bizalommal fordulnak felénk és elképzeléseiket illetően nem csalódtak bennünk. Minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy jól érezzék itt magukat, Önökért vagyunk, védjük, óvjuk minden lakónkat és azt kívánjuk: élvezzék biztonságban hátralévő éveiket!
És ami fontos: az odafigyelés, a rálátás, a folyamatos párbeszéd, ebben az "eltárgyiasult", egyúttal szép környezetben, amit meg kell adnunk, és amit meg kell kapnia minden lakónknak!
Pánczél István
ügyvezető igazgató
Pánczél Szociális Szolgáltató Nonprofit Kft.
2011. június 15., szerda
2010. évi beszámoló – Pánczél Szociális Szolgáltató Nonprofit Kft.
2011. május 2., hétfő